2007. július 15., vasárnap

Tényleg vége a 7nek

Azért így vasárnap reggelre nem semmi, hogy vége a 7nek. Ehh, felsóhajtok mikor végre hazafelé tartok, mosoly az arcomon, de az is keserű, mert kevesebb mint 24 óra és megint újabb 7, újabb ügyelettel kezdek, megint. Már csak a szabit várom.

RoboDoccal dolgoztam. Nem semmi a fickó, ez vagy tényleg fanatikus, vagy szed valamit, pár év kell neki a nyugdíjig, de mint a hálózatra kötött Duracell-nyuszi, fel alá járkál, meg nem áll. A nővérek azt mondják ha a szobájában van, akkor is biztos az ajtó mögött áll hallgatózva kezében szikével ;-D
Nem tudom, hogy bírja, de ha drug-free, akkor irigylem, akkor bevallom töredelmesen: én vagyok gyenge.

Ma estére ígértem a számadást, de csak nagyzoltat csinálok most, mert elfelejtettem összeírni pontosan mit is írtam be. A lényeg, hogy 90-valamennyi óra jött össze a 28. héten, majdnem 100 (!).
És, hogy mit is nem tartottak be? Egyszerű a válasz, semmit. Mind az én, mind a betegek alkotmányos és törvényes jogai is sérültek, mindenféle téren. Jövő7 dettó. 2 ügyelet (az egyik 7vége), 1 telefon. Úgyhogy ugyanez lesz.

Ha valaki fejében megfordulna, hogy ez az Hombre nem szeret/nem akar dolgozni, mit nyavalyog itt?! Akkor, annak üzenem: nincs igaza és rosszul látja. Nem a munkával van gondom, hanem a pihenőidő szinte teljes hiányával. Valamint bántja az igazságérzetem a jogtiprás, valamint a hátrányos megkülönböztetés. Merthogy már az állatoknak is vannak jogai, nekünk is, de csak papíron. Akkor ugye kb. egyszinten vagyunk a társadalomban. Végigdolgozom én egy percnyi pihenő nélkül a napot, szó nélkül, ha tudom, hogy másnap pihenhetek. Csak annyit szeretnék elérni, hogy ugyanúgy ellenőrizzék a pihenőidő betartását mint a tehergépkocsi/kamion/busz sofőröknél, pilótáknál és légiirányítóknál. A fizetést meg sem említem. Mert ugye azzal mindenki egyetért, hogy az előbb említett foglalkozások nagy felelősséggel bírnak, emberéletek múlnak rajtuk. Igen! Rajtunk ezekszerint nem, smafu, mi?! Hát, akkor ne csodálkozzon senki, ha nem fogadnak betegeket, elküldik a sérülteket, morcos-mogorva, Isten-ne-adja bunkó orvosokkal és nővérekkel találkozik és a kezelések, műtétek nem mindig úgy sikerülnek, ahogyan kellene, vagy várná a beteg.

Tök 7köznapi példa: jön megint a hőségriadó, amúgy is dög meleg van. Kint az utcán az embereknek, utcaseprőknek ingyen ásványvizet osztogatnak. Semmi gond, meleg van. A panelszerkezetű kórházban és a mondvacsinált légkondijú (no-air-condition) műtőben, beöltözve, kabár, ruha, maszk és légtelen helységekben szerintetek hány fok van? Kapunk ásványvizet? Lehet tippelni. Ennyit a megbecsültésgről. Sok apró kis dolog teszi ki a nagyon-nagyot.

BTW: elmagyarázná nekem valaki, hogy tartósan minden 7en, heti 60 órát dolgozva hogyan lehet valaki pihent? Mondjuk egy normál ember, családdal, 2 gyerekkel, 7köznapi problémákkal és mondjuk nem sz*rik a családra, hanem mondjuk szereti is őket. És akkor csak 60 órát kérdeztem, nem 72-őt, nem többet!!! Várom az 5leteket.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Én is mindig ezt mondom, szeretek dolgozni, ügyelni, de azt mondjuk elvárnám, hogy egy szombati ügyelet alatt keresett pénzből és a kiutalt szabadnappal egy hosszú hétvégét a családdal valahol eltöltsek.