Burnout, már szindrómaként kezelik.
Azt írják, hogy megnő a gyomorfekélyes, emésztőszervi rendellenességek, az infarktus, diabetes, rák, depressio kockázata 1-1 fizikai és lelki megterhelést követően, tartós fennálása esetén meg pláne.
38 ágyra vagyok egyedül. Az utóbbi hetekben már napközben szinte csak Red Bull emulátorokkal tudom lenyomni a napot, hogy ne szédüljek, hogy ne legyek éhes, hogy a cukrom ne essen le. Nem sok ez, nem hát, de ha az ember műtőben van, és közben, meg utána kell foglalkozni a betegekkel, pláne az adminisztrációval, akkor ez rohadt sok. [Állítom nálunk a legtöbb az adminisztráció. Jöttek hozzánk most 2 másik kh-ból is dolgozni dokik, nem hitték el, hogy itt ennyi mindent kell dokumentálni és ráadásul mindezt az orvosnak kell.]
Szóval, most érzem azt, hogy az egészségem kezd rámenni. Vagy elvononulok 20 percet reggelizni és ebédelni, vagy hatványozottan később megyek haza. A gond az, hogy azt mondanám inkább 40 perccel később megyek haza, de ne legyen semmi bajom, de nem is hagynak, mert rögtön csörög a telefon, hogy hol vagy, mit csinálsz, meg keresnek, meg rosszul van X beteg, várunk a műtőben, ha itt lennél is késő lenne, na szedd a lábad, ezt gyorsan meg kell csinálni, majd utána eszel és még sorolhatnám míg be nem tellik a blogspot tárhelye.
Sokszor lenyugtatom magam, sokszor van leszarom-tabletta, de hát sokszor meg nem hat semmi. Más gyógyulásáért áldozzuk fel magunkat? Velünk mi lesz? Jah, tényleg, smafu. Ki törődik velünk! Orvos? Fogyóeszköz! Nem baj! Majd jön másik!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése