2007. szeptember 3., hétfő

Lám-lám, így kell dolgozni

Az összevonások óta fölgyorsult az idő a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórházban. A hármas számú belgyógyászati osztályon dolgozók mintha mindennap két napot dolgoznának. Panasz, kifogás azonban nem hallatszik a folyosón. Rég túl vannak rajta.

"A betegeknek fogalmuk sincs arról, hogy Katalin nővér, akit a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház hármas számú belgyógyászati osztályán kívül eső világban Benkő Imréné néven ismernek, reggel vörös szemmel, gyászruhában érkezik dolgozni - a napokban temette el közeli hozzátartozóját. Fájdalmát a kórházi folyosón kívül hagyja, idebent neki kell másoknak támaszt nyújtania. Régi szabály, hogy problémát ide csak beteg hozhat be magával."

V: ime egy pld., hogy az eü-i dolgozó nem is ember. Ergo, nem is kell úgy bánni vele. ezt viseljük/érezzük nap mint nap.

"A pályakezdő orvosok bére százhúszezer forint, ügyeleti díjuk háromezer forint. Bár munkaidejük elméletileg négy órakor véget érne, sokszor még a kora esti órákban is ott látni őket valamelyik számítógép mögött, amint a gondjaikra bízott betegekkel kapcsolatos napi adminisztrációt végzik. Az érkező betegek elhelyezéséről döntő Zámbó Mónika napi rutinjában négy óra a kötelező adminisztráció. A korábban mentőtisztként dolgozó, jelenleg első szakvizsgájára készülő orvosnő rendszerint csak este nyolc után tudja kézbe venni tankönyveit."

V: és mindezt leírják akkor, mikor már 2 hónapja él a trv. rendelet! Nem semmi, ehhez kell a bátorság, de úgy látszik megvan. Vagy ez egy fizetett politikai hirdetés? EBF nem ellenőriz sajtóértesülés alapján?

Saját tapasztalatból tudom, ha végigdolgozom a napot, és este 6-7 órakor megyek haza, akkor nincs az a szupererő, amivel egy könyv fölött nyitva tudom tartani a szemem.

"Aki itt maradt, már rég nem a pénzért dolgozik."

V: és ez most követendő, vagy mit akarjon ez jelenteni, netalántán becsmérli az itt maradottakat?

Nincsenek megjegyzések: